Az erdei mesterségek sorában a szénégetés elsősorban a kohász és vasverő központok közelében virágzott, mivel a jó kénmentes vas előállításához elengedhetetlenül szükséges volt a faszén. A fát boksába rakják, s ehhez előzetesen egy sík területet keresnek vagy alakítanak ki. A kisebb, 80 köbméter fa kiégetéséhez való boksának 8 méter átmérőjű hely kell, 250 köbméterhez pedig 12 métereset készítenek elő. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, 3 rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3-3,5 métert. Ahogy kifelé haladnak a rakással, különösen a felső sorban, a fákat mindinkább befelé dőlve rakják – így végül a boksa félgömb alakú lesz. Az úgynevezett megrakott boksát végül gereblyével vagy akár csak kézzel gyűjtött és kosárral odahordott száraz bükk avarral fedik be úgy 5 centiméter vastagságban. Erre kerül takaró rétegként a porlékony, laza szerkezetű erdei föld 20-25 centiméter vastagságban.

A boksa begyújtása egy vízszintes lyukon keresztül történik. Begyújtáskor a füst és a gőz a boksa középső szellőzőjén és a körülötte lévő lyukakon keresztül távozik, s amikor szikra is kijön rajtuk, akkor a középső lyukat, majd a körülötte lévőket is lassan sorban betakarják. A szénégető mester a füst színe és szaga alapján „belelát” a boksába, és ismeri az égés előrehaladtát. Égetés közben állandóan tapossák vagy bottal döngölik a boksát, hogy ne keletkezzék üreg a földtakaró alatt. Az égetés a nyári melegben rendesen 14-16 nap alatt megy végbe. Az égetés befejezése után egy napig pihentetik a boksát, majd felülről lefelé haladva, lassan megbontva megkezdik a kihűtését. A szétszedéssel megkezdődik a faszén válogatása, osztályozása, csomagolása.